Majsányi Kati
kezdő író / hajdani fűzfapoéta / tanár
Lina versei
Párversek
Mese
Velem – szállt madár
ezüst erdőkről, arany
rétekről, gyémántpatakokról mesélt
Elmennék én messze
nagyvilágba mennék
elmennék én messze
szállnék szállnék szállnék
Velem hogyha jönnél –
- lomposak az árnyak
velem hogyha jönnél –
- nehezek a szárnyak
Az ezüst erdőket
bizony megtalálnánk –
- Szép ezüst erdőket
meg is megtalálták
Az arany rétekről
arany füvet szednénk
az arany rétekről
virágot is szednénk –
Messze – madár társam
lehullott a szárnyad
messze – madár társam
lezuhantál – láttam
Jaj tovább repültem
vissza se találok
kőerdőbe hulltál
hozzád nem találok
1968.
Számvetés
Szerettelek. Aztán az élet
messze sodort el, messzire.
S nélküled is tudtam már élni,
s Te tudtál élni nélkülem.
Adott az élet boldogságot:
tündöklő gyermekszemeket,
szívemre hajló virágarcot,
csillagzáporos egeket,
magam harcolta otthont, társat,
nem rettent magány, szédület -
Csak a gyémántpatak partját
nem találtam meg nélküled.
Adott az élet bánatot is,
s erőt, hogy bírjam egymagam.
Adott könnyű szellőt, simítsa
lágyan szürkülő hajam,
adott hitet, hogy megtartson,
ha vihar jönne, rémület -
csak a gyémántpatak partján
nem ültem soha nélküled.
Líra és fizika
Akár a kvantumrészecske,
létezik
az ember egyszerre több
irányban, több helyen,
s nem tudhatod, ki ő,
amíg rá nem
tekintesz.
A részecske se tudja:
kavargó létező,
Schrödinger macskája.
Egy brán két oldalán élünk,
két külön Univerzumban,
más-más törvények
hatálya alatt.
Egymásnak vethetjük a hátunk,
a tenyerünk,
az egy atomnyi brán
örökre ott feszül közöttünk,
lezárva
az Univerzumot.
Csak a léleknek van
átjárása rajta,
a fizika által leírhatatlanul