top of page

Lina versei

    Párversek

               Mese

 

Velem – szállt madár

ezüst erdőkről, arany

rétekről, gyémántpatakokról mesélt

 

 

Elmennék én messze

nagyvilágba mennék

elmennék én messze

szállnék szállnék szállnék

            Velem hogyha jönnél –

- lomposak az árnyak

velem hogyha jönnél –

- nehezek a szárnyak

Az ezüst erdőket

bizony megtalálnánk –

- Szép ezüst erdőket

meg is megtalálták

Az arany rétekről

arany füvet szednénk

az arany rétekről

virágot is szednénk –

            Messze – madár társam

            lehullott a szárnyad

            messze – madár társam

            lezuhantál – láttam

Jaj tovább repültem

vissza se találok

kőerdőbe hulltál

hozzád nem találok

1968.

Számvetés

Szerettelek. Aztán az élet

messze sodort el, messzire.

S nélküled is tudtam már élni, 

s Te tudtál élni nélkülem.

Adott az élet boldogságot:

tündöklő gyermekszemeket,

szívemre hajló virágarcot, 

csillagzáporos egeket,

magam harcolta otthont, társat,

nem rettent magány, szédület -

Csak a gyémántpatak partját 

nem találtam meg nélküled.

Adott az élet bánatot is, 

s erőt, hogy bírjam egymagam.

Adott könnyű szellőt, simítsa

lágyan szürkülő hajam,

adott hitet, hogy megtartson, 

ha vihar jönne, rémület - 

csak a gyémántpatak partján

nem ültem soha nélküled. 

Líra és fizika

 

Akár a kvantumrészecske,

 létezik

az ember egyszerre több

irányban, több helyen,

s nem tudhatod, ki ő,

amíg rá nem

 tekintesz.

 

A részecske se tudja:

kavargó létező,

Schrödinger macskája.

 

Egy brán két oldalán élünk,

két külön Univerzumban,

más-más törvények

hatálya alatt.

Egymásnak vethetjük a hátunk,

a tenyerünk,

az egy atomnyi brán

örökre ott feszül közöttünk,

lezárva

az Univerzumot.

 

Csak a léleknek van

átjárása rajta,

 

a fizika által leírhatatlanul

 

 

 

 

 

  

bottom of page