Majsányi Kati
kezdÅ‘ Ãró / hajdani fűzfapoéta / tanár
Lina versei
​
Párversek
Mese
Velem – szállt madár
ezüst erdÅ‘krÅ‘l, arany
rétekrÅ‘l, gyémántpatakokról mesélt
Elmennék én messze
nagyvilágba mennék
elmennék én messze
szállnék szállnék szállnék
​
Velem hogyha jönnél –
- lomposak az árnyak
velem hogyha jönnél –
- nehezek a szárnyak
​
Az ezüst erdÅ‘ket
bizony megtalálnánk –
- Szép ezüst erdÅ‘ket
meg is megtalálták
​
Az arany rétekrÅ‘l
arany füvet szednénk
az arany rétekrÅ‘l
virágot is szednénk –
​
Messze – madár társam
lehullott a szárnyad
messze – madár társam
lezuhantál – láttam
​
Jaj tovább repültem
vissza se találok
kÅ‘erdÅ‘be hulltál
hozzád nem találok
​
1968.
Számvetés
​
Szerettelek. Aztán az élet
messze sodort el, messzire.
S nélküled is tudtam már élni,
s Te tudtál élni nélkülem.
​
Adott az élet boldogságot:
tündöklÅ‘ gyermekszemeket,
szívemre hajló virágarcot,
csillagzáporos egeket,
​
magam harcolta otthont, társat,
nem rettent magány, szédület -
Csak a gyémántpatak partját
nem találtam meg nélküled.
​
Adott az élet bánatot is,
s erÅ‘t, hogy bírjam egymagam.
Adott könnyű szellÅ‘t, simítsa
lágyan szürkülÅ‘ hajam,
​
adott hitet, hogy megtartson,
ha vihar jönne, rémület -
csak a gyémántpatak partján
nem ültem soha nélküled.
​
​
Líra és fizika
Akár a kvantumrészecske,
létezik
az ember egyszerre több
irányban, több helyen,
s nem tudhatod, ki Å‘,
amíg rá nem
tekintesz.
A részecske se tudja:
kavargó létezÅ‘,
Schrödinger macskája.
Egy brán két oldalán élünk,
két külön Univerzumban,
más-más törvények
hatálya alatt.
Egymásnak vethetjük a hátunk,
a tenyerünk,
az egy atomnyi brán
örökre ott feszül közöttünk,
lezárva
az Univerzumot.
Csak a léleknek van
átjárása rajta,
a fizika által leírhatatlanul