Majsányi Kati
kezdő író / hajdani fűzfapoéta / tanár
Magamról
...
Személyes információk
Egy Szatmár megyei kis faluban születtem, Tunyogon, egy tanító gyermekeként. A szülőházam fölött magasodik a gyönyörű, fehér tunyogi templom, közvetlenül a Holt-Szamos partján, melynek másik oldala már az ikerfalu: Matolcs. (Ma hivatalosan Tunyogmatolcs a község neve.)
Édesapám igazgató-tanítóként számos kis falu iskoláját igazgatta: Jánd, Nagydobos, Fábiánháza, Hajdúvid, Nyíracsád, Berekfűrdő, Kétpó után visszatért Szatmár vidékére, Gulácsra, ahol a pályáját kezdte. Kétpóig én is követtem, akkor váltam önállóvá, s kezdtem a saját utamat járni. A felsorolt helyek mind adtak valamit az életemhez, s ha a gyermekkoromra gondolok, valamennyi kis falu felrémlik előttem.
Tunyog, a szülőházam a szép fehér templom mögött
...
Hivatásom
ISKOLÁIM
Az általános iskoláimat a fentiekből következően Nagydoboson, Fábiánházán, Hajdúviden, beugróként Matolcson és végül Nyíracsádon végeztem el. A debreceni Csokonai Vitéz Mihály Gimnáziumban érettségiztem, ezt követően a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem diplomát magyar-történelem szakon. Már munkába álltam Csengerben mint kollégiumi nevelő, mikor Debrecenben a KLTE-n magyar szakon diplomáztam. Mindig tanár akartam lenni, kivéve a periodikusan november táján kitörő menekülési pánikomat, mikor a pálya elhagyását fontolgattam. 38 éven keresztül. Tanárként mentem nyugdíjba.
Ez itt az első igazi lakásom bejárata: a fák már akkor is itt álltak, közöttük látszik a bejárati ajtó, két oldalt a konyha és a szoba ablaka.A lakás alatt a pincében a kazánház volt, szénnel fűtöttek. A hamut a szobánk alatti pinceablakon keresztül szállítószalagon juttatták ki, és az nagy kupacban ott is maradt egész nyáron a szállítószalaggal együtt. Gyermekem egyik kedvenc szórakozása volt, hogy a barátjával együtt a szalag tetejéről beleugrált a puha korom-hamu kupacba. Ma is emlékszem arra a látványra, mikor két koromfekete gyerek megjelent a lakásban: csak mindkettő megfürdetése után tudtam kiválasztani a sajátomat.
MUNKAHELYEIM
Csenger, Ady Endre Gimnázium Kollégiuma
Szécsény, mezőgazdasági szakközépiskola
Kőrösi Csoma Sándor Gimnázium
A tanórán kívül, sok egyéb mellett:
Március 15-i ünnepség a szakközépiskola diákjaival
1992.
A Kőrösi-emléktábla koszorúzása
Örömforrások:
Utazás
Főzés, sütés
A családom legkedvesebb tortája a citromos álom
Ínyenc fiúunokám kedvence a japán konyha
Zenehallgatás: Mozart, Bach, Handel, Beethoven... és minden igazi jó zene!
Az írás
Olvasó ember vagyok, s ez magával hozta, hogy magam is megpróbálkozzam az írással. Versekkel kezdtem diákkoromban, s még később is, míg élő kapcsolatom volt az egyetemmel, azzal a légkörrel, amely szinte kikövetelte, hogy alkotni akarjak én is.
Most kézbevéve ezeket a verseket, látom, mennyire irodalmi ihletésűek, az akkori éveimet és valós élményeimet meghaladóak, ennek ellenére mégis mély érzésekről szólnak: ugyanis mindig nagyon át tudtam élni az olvasott műveket.
Leginkább a női sors, a női szerepek foglalkoztattak. Az irodalom megismerhetővé tette azokat is, amelyeket a valóságban elkerülni igyekeztem.
Homérosz, igen, Homérosz, a ki tudja ki, ki tudja hány költő ragadott meg hihetetlen módon; az Odüsszeia, a soha el nem avuló emberképével, nőalakjaival.
Nem ismerünk ma is Nauszikaákat, Kirkéket, Pénelopékat s Kalüpszókat? Ezek archetípusok, akárcsak a görög istennők, ahogy Müller Péter mondta, s mi magunkban hordjuk mindegyik szerep lehetőségét.
És hogy melyik szerep jut nekünk? Vagy melyiket választjuk? Attól is függ, hány Odüsszeuszt sodor utunkba a sors!
Hiszen ki ne ismerné Odüsszeuszt, az önmagával küzdő, örökké elvágyódó hűtlen hűségest?
A " zenevers" iránti vonzalmamra példa:
Dalocska
Árnyék a szememen,
igéz és ámít,
nyújtja a bűvölő,
furcsa csodáit.
Megsimít, cirógat
pitypangszál-puhán,
szellővel dúdolgat,
ringatja áradat.
Cédrusfa-gyötrelmű
napokat épít,
körhintapörgéssel
ragad az égig,
csontomból növekszik,
árnyék a szememen,
ringató gyötrelem,
szerelem... Szerelem.
(1968-75)
Töredékek
1.Ez az út a fel is út, le is út!
2.Uram, segíts, hogy legyen medve,
Ha már elittuk fenekedve!
3.Csigaház az életem,
amíg élek, viselem.
Mindig bennem volt az önkifejezés szándéka, ezt mutatják a verskísérletek. Próbálkoztam néha kis esszékkel is, aztán a mindennapokban elvesztek ezek az önmagamra fordítható órák. Az írás ugyanis magányos tevékenység, idő kell rá és elmélyülés. Most, hogy van időm, erősebb lett a belső késztetésem is: írni kell.
Lassan találtam meg a magam hangját, több kísérlet után. Ma már a napjaim része az írásra fordított néhány óra.
Prózát néhány éve kezdtem írni, főként az unokáim kedvéért.
A most megjelent kisregényem: A jószándék kavicsai gyermekkoromnak, szüleimnek, nagyszüleimnek állít emléket.
Tanári pályám megrázkódtatásai ihlették a most megjelent, PROFESSZOR című novellámat, az éppen készülő regényem pedig egy kamaszlány külső-belső világának alakulásáról szól.
Meseregényt is írunk az unokáimmal: ők adják az ötletet, én megírom.
Két kötet készült már el: lovagok, apródok, elvarázsolt erdő, különös hangulatú vár a baljós erdő mélyén, és az erdőtündér, aki azért született, hogy védje az erdőt, az életet: természetvédő tündérmese. Kiadót még nem találtunk rá.
Részlet az Erdőmese című könyvemből